Jellemzően egysejtű szerveződésű algák. Sejtjeiket periplaszt (pellikula) határolja, ami a plazma külső többé-kevésbé merev vagy rugalmas rétege, valójában ferde lefutású fehérje szalagok rendszere. Ennek tudható be, hogy míg egyes fajok jellemző és állandó alakkal rendelkeznek, mások alakváltók (metabolikus mozgás). Néhány képviselőjük szilárd héjat vagy tokot is fejleszt (lorika). Legjellegzetesebb organellumuk a sejt elején található ostornyílás, amelyből általában egy, ritkábban két ostor lép ki. Eredése közelében ugyancsak jellegzetes piros szemfolt található. A fajok többsége változatos alakú zöld színtesteket tartalmaz, így fotoszintetizál. Ugyanakkor oldott vagy szilárd szerves anyag felvételére is képesek, azaz mixotróf táplálkozásúak. Ez alól csak néhány kivétel van, akik obligát heterotrófok (Peranema, Petalomonas). Tartalék tápanyagként az algák között egyedüliként paramylont halmoznak fel. Ezek megjelenése a zöld színtestekben látható (vagy nem látható) pyrenoid szemcsékkel együtt fontos faji bélyeg. Édesvízi algák, kedvelik a magas szervesanyag tartalmú eutróf, hipertróf élőhelyeket. Egészen extrém viszonyokhoz is alkalmazkodtak egyes fajaik. Erre talán a legjobb példa az Euglena mutabilis: számára az optimális pH-érték 3, de képes elviselni 1 alatti pH-t is.

A törzs gyakoribb képviselőinek zöme az alábbi nemzetségekbe tartozik: