A többé-kevésbé szabályos trapéz alakú tó a várostól mindössze két kilométernyi távolságban keleti irányban található, közvetlenül a 8627-es út (Csepregi út) mellett, telepített erdei fenyves által körülzártan. Kiterjedése kb. 1 hektár, tájolása ÉNY-DK irányú, partja a keleti oldal kivételével meredek, vize kelet felé fokozatosan sekély partszakaszra fut ki. A mederfenék az agyagkitermelési folyamatok technológiai sajátságainak köszönhetően a hossztengely mentén két párhuzamos sávban mélyülő, maximális mélysége 2,5-3,5 m. Lefolyástalan, vize talajvízből, valamint csapadékból származik.
  A keleti oldal partsávjával párhuzamosan, de magasabb térszínen található mellette egy kb. 20 nm felületű sekély rezervoár, amit az ide összefolyó csapadékvíz táplál. A tóhoz kiépített zsilip kapcsolja, amelyen keresztül vize szabályozhatóan a tóba vezethető. A feltételes mód annak tudható be, hogy az utóbbi évek meglehetősen csapadékszegény viszonyai közepette nem alakult ki olyan magas vízszint a zsilip mögött, ami ezt indokolttá, illetve lehetővé tenné. Ennek eredményeként nyílt vízfelülete a tetemes mennyiségben elszaporodott széleslevelű gyékénynek, az északi szegletben megtelepedett vízitöknek és tündérrózsának, valamint a vízbe is behúzódó, helyenként Spirogyra fonalakkal átszőtt Agrostis stolonifera állománynak köszönhetően minimálisra csökkent.
   A tó vízminősége a rendszeres ellenőrzések szerint jó, oldott oxigéntartalma, oxigéntelítettsége, de nitrogén és foszfor terheltsége is megfelel az elvárásoknak, így nyílt vízfelülete is gyakorlatilag teljes. A víztömeg enyhén zöldes színe minden bizonnyal a planktontól származik, amelyről kiderült: fajgazdag, magas diverzitású, amely a mikroalgák közül is leginkább a kisebb sejtmérettel rendelkező, zömében egysejtű, kisebb arányban cönobiális zöldalgák közössége. A legnagyobb egysejtűek a Pleurotaenium trabecula, a Closterium acerosum és a Closterium moniliferum. Az „apróságok” (10-30 mikron) között relatíve nagy gyakorisággal találunk az előbbiekkel közeli rokon fajokat, mint a Cosmarium sinostegos, az Euastrum engleri (biverrucosum?), a Cosmarium dilatatum, vagy a Staurastrum levanderi var. hollandicum. Érdekességként megemlítendő, hogy utóbbi három fajt elsőként ugyancsak mesterségesen kialakított, sekély vízű élőhelyekről írták le, amelyek vize ugyanakkor gyengén savas kémhatású, a tó enyhén, itt-ott lokálisan erősebben lúgos karakterével szemben. A sejttársulások tekintetében is a kis sejtméret, s vele a kis sejtszám jellemző. Különösen feltűnő ez azoknál a nemzetségeknél, ahol egyébként létezik az ide tartozó fajok esetében többféle, esetenként viszonylag nagy sejtszámú megjelenési forma is. Ennek legeklatánsabb példája a Pediastrum tetras: az egyedek gyakorlatilag valamennyien 4, illetve maximum 8 sejtűek. Igaz ez a 4 sejt szintjén a Pediastrum biradiatumra is azzal a kiegészítéssel, hogy a környékbeli egyéb vizes élőhelyek mintáiban eleddig sehol sem bukkant fel. Még ritkábban előkerülő képviselője hasonló sajátságokkal a nemzetségnek a Pediastrum privum. Az említetteken kívül még több tucat további egyéb zöld-, sárga-, kova-, ostoros- és kékmoszat faj kisebb gyakorisággal prezentált egyedei adják a biotop magas diverzitását. Túlszaporodás egyikükre sem jellemző, és kifejezetten magas szaprobitási indexű sincs közöttük, ami azt mutatja, hogy az algák értékelése szerint is a tó vízminősége jó.